Szemantikus web

          Mai kiemelt témánk a szemantikus web elképzelések és a szemantikus technológiák jelenlegi helyzete. A referátum végén a témához kapcsolódó szakirodalom is megtalálható.


Manapság életünk nagy részét számítógépek monitora előtt ülve töltjük. Ha valamire szükségünk van, csak beütjük valamelyik kereső oldalán és találatok tucatjait kapjuk vissza.. Szinte mindannyian voltunk már úgy, hogy mérgelődtünk ha túl sok volt a találat, vagy sok olyan is volt köztük, ami alig, vagy egyáltalán nem kapcsolódott ahhoz amit mi szerettünk volna megtalálni. Olyan is előfordul, hogy a számunkra szükséges információt csak több weblapról tudjuk összeszedni, ami eleve időigényesebb. A web legnagyobb erejét a szabadszavas keresés megjelenése adta. Azonban – bár valóban jó eredményeket lehet elérni vele – igen nagy hiányosságai vannak. Ha egy konkrét dokumentumot, képet, hanganyagot keresünk, nem csak azt kapjuk vissza eredményként, hanem sok olyan találatunk is lesz, amely jobb esetben érintőlegesen kapcsolódik az eredeti kereső kérdésünkben szereplő anyaghoz, így még a Google kifinomultabb keresőjével is legtöbbször óriási találati halmazt kapunk.

            Erre jelentene megoldást egy olyan kezdeményezés, mely forradalmasítaná a webes kereséseket és magukat a web szolgáltatásokat is. Ez a forradalmian új megközelítés pedig a szemantikus web.

            A szemantikus webbel kapcsolatos fejlesztések nem új keletű dolgok, már több, mint 10 éve jelen vannak a tudományos és technológiai kutatásokban. 1999-ben Tim Berners-Lee, a W3C igazgatója fogalmazta meg először a szemantikus web elképzelés lényegét: „Van egy álmom, miszerint a web(-et alkotó számítógépek) képessé válnak a weben lévő összes adat analizálására, vizsgálatára – a tartalom, linkek és tranzakciók emberek és számítógépek között. A »szemantikus web«, ami ezt lehetővé kéne, hogy tegye, még ki kell bontakozzon, de amikor ez megtörténik, a napi mechanizmusokat az üzletben, kereskedelemben, bürokráciában és a mindennapi életünkben a gépekkel kommunikáló, beszélő gépek fogják kezelni. Az »intelligens robotok«, amikre az emberek már évek óta várnak, végül valóra fognak válni.”[1]

            Berners-Lee szerint a web első szakasza arról szólt, hogy a számítógépeket megtanítottuk a szöveget olvasni, ahhoz azonban, hogy a szemantikus web álma valóra válhasson meg kell tanítanunk a gépeket a szövegek megértésére és értelmezésére is. Az elképzelést és magát a szemantikus web fogalmát is többféle képpen értelmezték az elmúlt időszakban. Manapság a szemantikus web elképzelést web3.0-ként szokták emlegetni, míg a web történetében időben később elterjed közösségi tartalomszolgáltatásra alkalmazzák a web 2.0 kifejezést.

            Egyesek – nagyon leegyszerűsítve a dolgot – a szemantikus web megoldását a címkézésben látják, míg mások adatbázisok rendszerét és a hozzájuk kapcsolódó rögzített eljárásrendet tartják megoldásnak. Bármelyik elgondolást is vesszük alapul, a szemantikus web problémája igen összetett kérdés. A témában fellelhető szakirodalom igen bőséges, ám alapvető informatikai tudás nélkül nehezen értelmezhető, valamint ezen előadás keretein belül nincs lehetőség mindegyik bemutatására.

            A téma feldolgozásához két szakirodalmi művet vettem alapul, melyek mentén kívánom a szemantikus web kérdéskörét ismertetni (Tóth Máté: Könyvtárak a szemantikus web világában című tanulmánya, valamint Szakadát István: A szemantikus web ígérete és valósága című írása).

           A szemantikus web megoldási elképzelései

            Az első elképzelések már 2001 táján megjelentek. Berners-Lee és kollégái az intelligens világháló felépítését lépcsős modellként képzelték el, melynek legalsó szintjén az egyedi adatok megadására, következő szintjén a közös szintaxisra, harmadik szintjén pedig a szemantikus tartalomra, majd a logikára vonatkozó metaadat-szabványok foglalnak helyet.

            Ennek alapján 2004-ben Passin nyolc fő irányt határoz meg:

  • az információ indexelése és visszakeresése
  • metaadatok
  • magyarázó jegyzetek, kommentárok
  • egy nagy együttműködő adatbázis
  • az adatok gépi visszakeresése
  • szolgáltatások
  • szolgáltatások felderítése
  • intelligens “titkár”

            Több elképzelés is napvilágot látott abban a kérdéskörben, hogy milyen szerepet tölthet be a könyvtár a szemantikus web elképzelések megvalósításában, valamint, hogy az intelligens világháló milyen hatással lesz a könyvtárakra. A könyvtártudományi kutatásokban előkelő helyet foglal el a szemantikus web és könyvtár közti kapcsolat meghatározása. Lu, Dong és Fotouchi 2002-ben 4 lehetőséget sorolt fel:

  • webes szolgáltatások fejlesztése;
  • ágens-alapú,megosztott programozási paradigma megjelenése;
  • szemantikus keresőmotorok fejlesztése;
  • szemantikus digitális könyvtárak építése.

            Ezek mellett kihívásként értékelték

  • az ontológiák fejlesztését
  • a formális logikák beépítését a szemantikus web nyelveibe
  • és a bizalom építését.

            Jane Greenberg 2007-ben az alapvető könyvtári funkciókat újra értelmezte és átültette a szemantikus web elképzelésbe az alábbiak szerint:

  • az állománygyarapítás a szemantikus web tartalmak kiválasztása
  • a katalogizálás a tartalmak szemantikus reprezentálása
  • a dokumentumok forgalmazása a szemantikus web-erőforrások használata.

            Bármelyik megoldást nézzük, abban mindegyik egyetért, hogy az intelligens világháló létrejöttének alapfeltétele a dokumentumokhoz, művekhez hozzárendelhető metaadatok megléte, valamint az, hogy a tartalmak létrehozói a fejlesztések során tartsák magukat az általánosan elfogadott szabványokhoz és ajánlásokhoz. A szabványokat a Tim Berners-Lee által 1994-ben létrehozott W3C konzorcium tagjaiból álló munkacsoportok készítik.

        Szabványok és ajánlások

        Az URI-k szabványa

               Ahhoz, hogy a világban jelen lévő dolgokat meg lehessen jeleníteni a világhálón, először számítógéppel is dekódolhatóan kell őket megnevezni. Erre hozták létre az URI-t (Uniform Resource Identifier = egységes erőforrás azonosító). Az erre vonatkozó szabvány 1998-ban jelent meg, melynek alapján az azonosító legjellemzőbb tulajdonságai a következők:

  1. Egységes (pl. különböző típusú forrásazonosítókat is megenged ugyanabban a kontextusban)
  2. Erőforrás (bármi lehet erőforrás, ami egyedileg azonosítható)
  3. Azonosító (a világon meglévő dolgok egyértelmű azonosítása és hozzá egyértelmű referencia megadása képezi az adatok hálózatba kapcsolásának alapját).

            Bármit kívánunk megjeleníteni annak rendelkeznie kell URI-val, hiszen a szemantikus web az URI-k közti kapcsolatra épül. Az URI az erőforrást kétféleképp azonosíthatja: hely szerint (URL) vagy név szerint (URN). Az URL olyan URI, amely azzal határozza meg az erőforrást, hogy hogyan lehet azt elérni. Például a https://hu.wikipedia.org/ URL egy olyan URI, amely a magyar Wikipédia honlapját azonosítja, és magában foglalja azt is, hogy ennek az erőforrásnak valamilyen formája (a honlap aktuális HTML kódja) elérhető a hu.wikipedia.org nevű kiszolgálóról HTTPS protokollon keresztül.

Az URN-re példa lehet a következő: urn:isbn:0-395-36341-1. Ez egy olyan URI, amely egy könyvet azonosít az ISBN-adata alapján. Ezzel az URN-nel azonosítottuk a könyvet anélkül, hogy bármit mondtunk volna a helyéről vagy az elérhetőségéről.

         Szintaktikai szint

               Miután a dolgokat azonosítottuk, szükségünk van egy közös nyelvre (közös szintaxisra), melyet az általános célú leíró nyelvként az XML képvisel (eXtensible Markup Language). Mint ahogy a HTML lehetővé tette a felhasználók számára, hogy az internetes dokumentumokat olvashassák, úgy tekinthető az XML egyfajta eszperantónak, melyen mindenki olvashat és írhat függetlenül attól milyen operációs rendszerű számítógépet használ. Az XML először 1998-ban jelent meg, a HTML-hez hasonlóan elemeket és attribútumokat használ. Tulajdonképpen egy olyan szöveges állomány, melyet arra terveztek, hogy strukturált formában tároljon szövegeket, de ugyanakkor elég nagy szabadságot nyújtson a fejlesztő számára egy-egy új dokumentum létrehozása során.

            Azonban pont ez a szabadság adja az XML korlátait is. Ugyanis, mivel az egyes elemek elnevezése teljesen szabad, két dokumentum egybeszerkesztése lehetetlen. Ennek a problémának a megoldására találták ki az úgynevezett névtér mechanizmusokat. Ezek arra szolgálnak, hogy például amikor elemnévvel rögzíti az egyik könyvtár a “műveket”, a másik pedig a “munkatársakat”, akkor az egyedi elemnevek kapnak egy prefix elemet (), amelynek használatával univerzális vagy minősített nevekké válnak és nem ütköznek, tehát a két könyvtár adatbázisa összekapcsolhatóvá válik.

            Az XML nem konkrétan a szemantikus webre lett létrehozva, önállóan is számos területen alkalmazzák.

        Szemantikai szint

A szemantikus web legrégebbi meghatározó eleme az RDF (Resource Description Framework = Erőforrás Leíró Keretrendszer). Ennek segítségével írhatók le az erőforrások, valamint jeleníthetők meg egymáshoz képesti viszonyaik. Az RDF logikán alapuló szolgáltatásokat egyre szélesebb körben alkalmazzák a könyvtárak is.

Az RDF segítségével mindenről ami a weben megtalálható, állításokat tehetünk. Az egységes keretet, az információcsere lehetőségét a szintaxis, az egyértelmű azonosítást az URI biztosítja, így az RDF segítségével létrejöhet az a tudásreprezentáció, mely alkalmazások közti  átvitelt is lehetővé tesz.

            Adatmodelljében négy halmazt definiáltak:

  • Erőforrások – bármi lehet, aminek URI-ja van és RDF kijelentés vonatkozhat rá.
  • Tulajdonságok – olyan jellemzők, melyek az erőforrásokhoz kapcsolhatók és szintén van URI-juk. Ezek lehetnek erőforrások is, melyek az előzőnek részhalmazát alkotják. A tulajdonságoknak van jelentése, így meghatározható, hogy melyik erőforráshoz kapcsolható, milyen értéket vehet fel, illetve milyen viszonyban van más tulajdonságokkal.
  • Literálok – karaktersorozatok.
  • Kijelentések – ezek alany-állítmány-tárgy kapcsolatok. Mindegyik egy-egy URI: az alany bármilyen RDF-erőforrás, az állítmány bármilyen RDF-tulajdonság, a tárgy pedig bármilyen RDF-tulajdonság vagy literál lehet.

            Nézzünk egy példát a fentiekre a 2006 májusi nemzetközi WWW konferencián bemutatott szemantikus Wikipédiából:

            “London is the capital of the United Kingdom      ábra 5

            London is the capital of England

            England is a part of United Kingdom”

       Az RDF legfőbb erénye az egyszerűség, mellyel a legkülönfélébb tartalmak formalizálására felhasználható.

     A szemantikus web tudásszervezési rendszerei

               Az intelligens világháló program célja egy olyan globális, hálózati metaadat-infrastuktúra létrehozása, mely a benne lévő ismeretanyag alapján következtetések megalkotására alkalmas. Az ehhez szükséges háttértudást a különböző sémák és a szemantikus web harmadik nagy komponense, az ontológiák tartalmazzák.

            Az ontológiák fogalmát sokan és sokféle képpen megfogalmazták, azonban talán Ungváry Rudolf definíciója a legjobban emészthető, mely szerint “az ontológia egy meghatározott ismeretterület formális modellje”. Az ontológia ezen értelmezése átfedést mutat a taxonómiák és a tezauruszok fogalmával. Az MSZ 3418 1987 szerint a tezaurusz “természetes nyelven kifejezett fogalmak olyan tartalmilag szabályozott, szükség szerint változtatható szótára, amelyben feltüntetik a legfontosabb tartalmi összefüggéseket. A tezaurusz fő rendeltetése információk feldolgozása és keresése. A tezauruszban a fogalmak lexikai egységek formájában jelennek meg”. A taxonómia fogalma ehhez nagyban hasonlít, hiszen mint Horváth Tibor 2006-ban megfogalmazta “a taxonómia olyan ellenőrzött szótár (egyben osztályozási rendszer), amely a dokumentumokat, illetve egyéb információforrásokat az általuk képviselt fogalmak hasonlósága alapján rendezi és csoportosítja…… -, ezért a számítógépes kezelése áttekinthetőbbnek tűnik, mint a bonyultabb struktúrákat képviselő osztályozási rendszereké.” A taxonómiák a könyvtári világ legelterjedtebb rendszerei, ide tartozik az ETO és a DDC (Dewey Decimal Classification) is.

               Tim Berners-Lee az ontológiákat speciális taxonómiáknak nevezi, amelyek “amellett, hogy megmutatják a fogalmak egymáshoz képesti fogalmi hierarchiáját, a formális logikai szabályok megjelenítésével még többre képesek az emberi gondolkodás reprezentálásában.[2]

            Az RDF-séma segítségével már képesek vagyunk kifejezések, dolgok osztályait meghatározni, adatmodellje segítségével egyszerűbb következtetéseket levonni, azonban a bonyolultabb műveletek mindenképpen megkövetelik az úgynevezett OWL (Web Ontologia Nyelv) használatát.

                 Az OWL az általa kifejezett ontológiák segítségével az emberi tudásnak egy magasabb szintjét képes reprezentálni és alkalmazni gépi műveletek végrehajtásához. A világon fellelhető anyagokat és a köztük meglévő relációkat, kapcsolatokat az úgynevezett Egyszerű Tudásszervezési Rendszerben (SKOS) tárolják. Ez tulajdonképpen megfeleltethető egy szabványos metódusokra épülő tezaurusznak vagy taxonómiának, folkszonómiának is.    Az SKOS célja, hogy a könyvtári osztályozást és a szemantikus web technológiákat egységes keretek közé integrálja, mely a digitális könyvtári alkalmazások szempontjából közvetlen eredményeket jelenthet.

            Itt kell megemlíteni a Szakadát István által leírt címkézési megoldást is. Ő a web 2.0 körébe tartozó szolgáltatásokból kiindulva, a digitális tartalmakhoz rendelendő metaadatok összegyűjtését a felhasználók önkéntes munkájaként képzeli el. Az ilyen formát alkalmazó rendszereket nevezik folkszonómiáknak.

            A tudásszervezési rendszereknek 3 típusát különböztethetjük meg annak megfelelően, hogy milyen szintaktikai, szemantikai vagy más relációt engedünk meg felvenni a rendszer elemei, illetve más adatok között:

  • terminuslista (pl. könyvek végén található indexek, név- és tárgymutatók)
  • taxonómia (osztályozási vagy klasszifikációs rendszer, ellenőrzött szótár)
  • tezaurusz (természetes nyelven kifejezett fogalmak, tartalmilag szabályozott szótára)

            Mivel a tartalmi metaadatok dokumentumokhoz rendelésének fő funkciója, hogy egyértelműen jellemezze a dokumentumok tartalmát, biztosítanunk kell az egyértelműséget. Ez azonban csak megfelelő szakértelemmel, kontrollált szótárakkal és tudásszervezési rendszerekkel érhető el. A számítógépek világában ezek szabályozhatók az által, hogy megszabjuk kinek van joga a tudásszervezési rendszerben

  • új tárgyszó felvételére,
  • új reláció létrehozására,
  • két tárgyszó relációba állítására,
  • tárgyszó dokumentumhoz rendelésére, valamint
  • a tudásszervezési rendszer elemeinek dokumentumokhoz rendelésére.

           A lekérdezés szabványai

            Az RDF logikának megfelelően a lekérdezésnek is tripletek mentén kell haladnia. A szemantikus web lekérdező nyelve a SPARQL (SPARQL Protocol And RDF Query Language), mely különböző adatforrásokon keresztül képes lekeresni a tárolt információkat, függetlenül attól, hogy a tartalom RDF-ben készült, vagy csak úgy lett megjelenítve. A nyelv logikája nagyon egyszerű, melyben az alany, állítmány és tárgy helyén állnak a változók. Ebbe próbálja meg behelyettesíteni az URI-kat a rendszer és ellenőrzi, hogy az így kapott gráf az eredeti RDF gráf részgráfja-e.

          A szemantikus web könyvtári alkalmazásai

                A szemantikus web fejlesztések során több könyvtári alkalmazás is kifejlesztésre került. Első lépésként az XML és RDF átvétele, használata jelent meg. Kitűnő példa erre az Arizonai Egyetem Könyvtárának RDF-alapú, digitális könyvtári alkalmazása, melyben az RDF technológiát használták tudásmenedzsment célokra és a metaadatok kezelésére 2005-ben. Az RDF digitális könyvtári területen való alkalmazhatóságát ugyan igazolta a kezdeményezés, de nem vált belőle egy napi gyakorlatban is működőképes, kész rendszer.

            BRICKS projekt

               A BRICKS (Building Resources for Integrated Cultural Knowledge Services) egy európai digitális archívum felépítését célozta meg, amely a metaadatok  tekintetésben támaszkodik a szemantikusweb-ajánlásokra. Részben egy nyílt és bővíthető közösséget, részben pedig egy technológiai platformot jelent. Célja, hogy az európai kulturális örökség gyűjteményeit egy nyílt forráskódú szoftver segítségével integrálja. A hozzá csatlakozó intézmények az ingyenes szoftverrel közös, együttműködő platformon teszik közzé tartalmaikat, amelyek így a teljes rendszer számára elérhetővé válnak. A projekt 2004-ben indult és jelenleg 22 partner intézménye és több mint 20 tagja van. (http://www.brickscommunity.org)

             Talia

             Egy megosztott, szemantikus, digitális platform, mely kifejezetten a társadalom- és bölcsészettudományi kutatások igényeihez lett kifejlesztve, olasz kutatók által.  Elektronikus publikálási rendszert is tartalmaz, amely a legkülönfélébb formátumú szöveges, képi- és video-állományokat képes kezelni.  Minden dokumentumot és egyéb erőforrást stabilan meghatározott és változatlan URI azonosít, mely biztosítja a dokumentumok helyének állandóságát. Teljes egészében az intelligens világháló technológiáira épült, így képes együttműködni más szemantikusweb-alapú eszközökkel és alkalmazásokkal. Nyílt forráskódú licens formájában terjesztik, így alacsony költséggel installálható egy digitális könyvtári és publikálási rendszer. Önmagában is működőképes, azonban az egyes könyvtár vagy szervezet virtuális határai átjárhatókká válnak, továbblépést biztosítva egy globális metaadat-infrastruktúra irányába.

           FEDORA

               1997-ben az Egyesült Államokbeli Cornell Egyetem kutatói a digitális objektumok formális leírását tűzték ki célul. A létrehozott architektúra egyaránt alkalmas a digitális tartalmak tárolására, menedzselésére és hozzáférhetővé tételére. Jelenlegi verziója RDF-tripleteket tartalmaz, amely átjárhatóságot biztosít más szemantikusweb-alapú rendszerekkel. A FEDORAN alapul többek között a Public Library of Science, a University of Virginia Library, a National Science Digital Library és az Irosh Virtual Research Libary and Archive Project digitális tartalomkezelő rendszere. Mivel a FEDORA általános digitális tartalmak kezelésére alkalmas szoftver, a használók között nem csak könyvtárak, de innovatív szakmai szervezetek, kutatóintézetek, múzeumok, kulturális intézmények, kormányzati szervek, vállalatok is találhatóak.

            Mindhárom bemutatott projekt körül egy közösség van, amely amellett, hogy használja a rendszert, újabb alkalmazásokat és további eszközöket fejleszt ki hozzá.

            Az említett három projekten kívül még számos kezdeményezés van – köztük a Svéd Nemzeti Könyvtáré és az OSZK-é is – melyeket itt most nem áll módomban részletezni.

           A szemantikus web kritikája – előnyök és hátrányok

              A témában elmélyedve egyet kell értenem Tóth Máté véleményével, mely szerint mindaz ellenére, hogy a szemantikus webhez alkotott szabványokat felhasználói szintű ismeretekkel rendelkezők is képesek alkalmazni, bonyolult szerkezete megnehezíti az alkalmazást, így ezek a szabványok nem tudtak elterjedni. A szemantikusweb-technológiák olyan szakismeretet igényelnek, amely lehetetlenné teszi a tömeges alkalmazást.

            De az eddigi problémáktól eltekintve, az adatok egymással való összekapcsolása és megosztása tekintetében felmerül egy sokkal kényesebb kérdéskör is, mégpedig a személyiségi jogok kérdése. Egy nagy, együttműködő metaadat-infrastruktúra alapján olyan dolgok is kikövetkeztethetőek lesznek gépi úton esetleg, amelyekhez az adott személy nem adott meg, közzé tételéhez nem járult hozzá. Az adatok védelme így szinte lehetetlen feladat lesz és óriási veszélyt jelenthet mind a magánszemélyek, mind a cégek, hivatalok, szervezetek esetében. Az intelligens világháló létrejöttével a mélyweben tárolt adatok is hatékonyabban kereshetőekké válnak, ezáltal az előzőekben felvetett probléma hatványozottan fog veszélyként megjelenni ezen adatok körében.

           Összefoglalás

               Eltekintve a néhány sikeres kezdeményezéstől összességében a szemantikusweb-technológiák több mint 10 év után is még mindig csak igen kicsiny mértékben jelennek meg a világhálón.

            Mindenesetre hatalmas előrelépés lenne ha a nagy könyvtárak tárgyszórendszerei (pl. a Library of Congress Subject Headings-e) a bennük tárolt szemantikai tartalommal együtt megjelennének a szemantikus webhez rendelt taxonómiákban, melynek lehetőségét az SKOS információtechnológiai oldalról megteremtette.

            Ezen túlmenően sokkal intenzívebb párbeszédet kellene folytatni az intelligens web fejlesztőivel a könyvtáros közösségnek, megértetvén velük, hogy a tudásszervezési rendszerek készítése szempontjából a könyvtárak megkerülhetetlen intézmények.

               Csatlakozván Tóth Máté és Szakadát István álláspontjához, véleményem szerint  a hosszú évek alatt végbement kutatások és fejlesztések ellenére az intelligens háló megvalósítása továbbra is csak vízió maradt és egyelőre nem is nagyon látszik az, hogy valaha valósággá tud-e válni. Mivel a szemantikusweb-technológiák legnagyobb részt könyvtáros szakértelmet kívánnak, a könyvtárosok felelőssége óriási a megvalósulásban.

            A szemantikus webhez kapcsolható szolgáltatások megoldást jelenthetnek a könyvtárak számára a fennmaradás tekintetében, hiszen a kis- és középvállalkozások nagy része nem rendelkezik az ezekhez szükséges kapacitással.

 Felhasznált irodalom:

  1. Tóth Máté: Könyvtárak a szemantikus web világában. Tanulmány. In: Könyvtári  Figyelő 2010. 3., p. 413-438.
  2. Szakadát István: A nép szavai. Címkék és könyvtárak – a szemantikus web ígérete és valósága. In: A web 2.0 jövője és a szemantikus web. Szerk Tóth Tünde, Vaskó Péter. Bp.: Bibliopolisz, 2007.
  3. Dudás Anikó: Nemcsak weben lenni, webből lenni: a Funkcionális követelménye (FR) metaadatmodell-család névterei és a szemantikus web. In: Könyvtári Figyelő 2013. 1.,         p. 45-64.
  4. Hubay Miklós Péter: A BIBFRAME és a könyvtári feldolgozás új keretei. Szakdolgozat.  Eger: Eszterházy Károly Egyetem. 2016. p. 23.
  5. Wikipédia, a szabad enciklopédia. Szócikk: Szemantikus web.  https://hu.wikipedia.org/wiki/Szemantikus_web.
  6. W3C konzorcium hivatalos Semantic web wiki: RDF.  https://www.w3.org/2001/sw/wiki/RDF .
  7. A szemantikus web. Internetes tankönyvtár.  http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/0005_34_internetes_keresorendszerek_scorm_10/1032_a_szemantikus_web.html.
  8. Szemantikus web: egy rövid bevezetés.  https://www.w3.org/2006/Talks/0318-Budapest-IH/cikk.html.
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s